Halász Attila fafaragóval beszélgettünk, aki fiatal kora ellenére, a családi címerek, órák és dísztárgyak mellett már köztéri szobrokat, emlékműveket is készített. Munkái gondosan kidolgozottak, a finom eleganciát sugárzó bonyolult barokkos faragások sem okoznak neki gondot.
Fogadjátok szeretettel.
Családi Címer - Halász Attila Fafaragó munkája
2019-ben Érd városától kaptál egy kitüntetést, amellyel értékteremtő tevékenységedet, fafaragó munkásságodat díjazták. Szívből gratulálunk ehhez. Pár mondattal bemutatod ezt nekünk? Bár minden munkád méltán elismert, de melyek voltak azok, amik kiemelkedőnek számított a díjazásban?
Köszönöm szépen! Minden azzal kezdődött, hogy az Érdi Nyitnikéken, ami egy rendezvény az Iparkamara szervezésében, felfigyeltek a munkáimra. Megnéztek több alkotásomat is, amelyek alapján érdemesnek találtak, hogy felvegyenek az Érdi Értéktárba. Azt hiszem a latba a legtöbbet a köztéri munkák nyomták. Dunaharasztiban van egy nagy kereszt és egy emlékoszlop. Valamint Kiskunfélegyházán egy tormaszedő asszony szobor.
Torma szedő asszony - Halász Attila munkája
Ha jól emlékszem, először egy törökbálinti kiállításon találkoztunk Veled évekkel ezelőtt. A munkád teljesen lenyűgözött minket. Tudod, egészen más távolról ismerni egy nagy tehetséget vagy testközelből szemlélni, megismerni. Picit többet szeretnénk tudni arról, hogy jutottál el eddig. Egyáltalán hogyan kezdődött a fa iránti szeretet, a fafaragás iránti vágy?
Ez igazán kedves tőletek, de én sem vagyok több másoknál, csak nekem volt egy lehetőségem, amit kaptam a sorstól és éltem vele. Szerencsés vagyok, mert a szüleimtől jó kézügyességet kaptam örökül. A fához kezdetben nem volt több közöm, mint egy átlagos falubéli kissrácnak, aki fát vág a tűzre és kerítést szegez vagy ólat a háziállatoknak.
Egyedül jutottál el erre a szintre, vagy van, esetleg volt-e mentorod, akitől a fafaragásnak bizonyos fogásait megtanultad?
Szakközép iskolai éveim alatt Mátészalkára kerültem, ahol találkoztam Baloghné Béres Györgyivel, aki fafaragó mesteremként elindított egy olyan úton, amit majd harminc éve nem tudok elhagyni. Az évek alatt sok más dolgot tanultam még a fafaragás mellett, de ami életem irányvonalának gerincét adja, az a fafaragás.
Györgyi nem csak szakmai dolgokat tanított nekem, hanem emberséget! Neki köszönhetem, hogy érdemesnek talált arra, hogy meghívjon a Beregi Fafaragótáborba, ahol még több fafaragóval találkoztam, még több tudással, még több emberséggel és életre szóló barátsággal! Azóta eltelt jónéhány év és a táborlakóból a tábor egyik vezetője lettem.
Sokrétű a portfóliód. Vannak köztük szobrok, emlékművek, címerek, órák, dísztárgyak. Van olyan alkotásod, amely nagyon a szívedhez nőtt?
Igen, mániám, hogy minden területen ki akartam próbálni magam. Most már tudom, hogy ez lehetetlen, nincs annyi időm, de ami belefér, annak nekiállok, hogy megfaragjam. Az az igazság, hogy mire befejezek egy munkát a végére mindegyik a szívemhez nő! Minden alkotás egyedi számomra, de talán amik a szívemhez legközelebb állnak azok a faliórák - amiket én tervezek, és a családi címerek.
Emlékoszlop Tiszabezdéd - Halász Attila munkája
Általában milyen fafajtát használsz? Van-e kedvenced vagy esetleg olyan, amihez még nem volt lehetőséged, de szívesen kipróbálnád?
A FÁT szeretem! Minden fát szeretek, mert számomra egy misztérium. A bölcsőtől a sírig kíséri az embert. Oly szoros a kapcsolatunk embereknek és fáknak, de nem vagyunk tudatában. Sajnos az emberek nagy többsége nincs ezzel tisztában, ezért szeretném, ha a munkám révén felfedeznék, hogy a fa nem csupán egy alapanyag, mint egy tégla. A fa akkor is él, amikor már kivágják és valamit készítenek belőle.
Én hiszek abban, ha kellő tisztelettel és alázattal nyúlok a fához, az képes átvenni mindazt az érzést, ami bennem van, miközben megfaragom. Persze kedvencem nekem is van, a dió. Nagyon sokszor az határozza meg, milyen fával dolgozom, hogy mit kell készítenem. Szobrokat puhábból, használati tárgyat keményebből. Nagyon szeretem a hársat, cseresznyét, diót, kőrist, tölgyet és még nagyon sokféle fát. Azok persze mindig lázba hoznak, amikkel még nem találkoztam, ezek azok, amik itthon nem honosak. Kaptam már mahagóninak egy olyan fajtáját, ami gyönyörű volt, de nem volt jó faragni. Remélem, az évek során sok olyan fával találkozhatok majd, mint például az ében, amit nagyon szívesen kipróbálnék.
Van-e kedvenc témád a faragásban?
Mint, ahogyan azt magad mondtad „Sokrétű a portfóliód” mindenfélét szeretek faragni. Van, hogy én választom a témát, van, hogy az, aki megbíz egy munkával. Azonban a megbízások közötti időszakokban szoktam faragni azon témák szerint, amikkel a lelkem telítődik. Mindenkinek jár valami az agyában, az enyémben mindig valami következő faragás. Leginkább több faragás, általában egyszerre hat – nyolc, hogy melyik kerül megvalósításra az sok mindentől függ, de talán az a lényeg, hogy melyiket látom magam előtt készen, ha becsukom a szemem.
Imádkozó kezek Nagygéc - Halász Attila munkája
A Beregi fafaragó tábor vezetője vagy másodmagaddal Vásárosnaményban. Beszélnél kicsit a táborról? Mióta foglalkozol a fiatalabbak fejlesztésével?
Gyerekkori barátommal, Gál Szabolccsal vezetjük a tábort. Amikor mi kerültünk oda, akkor a tábor meghívásos alapon működött, korlátozott létszámmal és csak az kerülhetett be, akinek volt valami a tarisznyájában, amit letehetett az asztalra. Azaz feltétel volt, hogy tudjon faragni. Sajnos azóta nincsenek olyan emberek, mint az én egykori mesterem is, hogy több száz tanítvánnyal foglalkozott az évek alatt, hogy felkészítsen minket a táborra. Aztán meg valljuk be őszintén, manapság nem egy divatos foglalatosság a fiatalok körében a fafaragás. Sok kitartást, állhatatosságot igényel, és sajnos kevesen vannak, akik egyáltalán nekikezdenek.
A táborban épp ezért lehetőséget adunk az ottani iskolás gyerekeknek, hogy meglátogassanak minket. Megnézhetik a fafaragókat munka közben és kipróbálhatják magukat. Csoportban foglalkozunk velük, kisebb, egyszerűbb feladatot kapnak, mint például egy virágkaró díszítő faragása. Minden gyerekkel foglalkozunk, megnézzük, kinek van tehetsége hozzá. Örömmel mondhatom, hogy vannak ígéretes tehetségek. Úgy gondolom, ha csak a faragásnak egy kicsiny magját is sikerül elvetnünk a gyerekekben, abban a reményben, hogy az élete során bármikor kikelhet, akkor már megtettük az első lépést egy úton! Egy úton, amihez hasonlóan egyszer az én mesterem is elindított engem…
Attila, köszönjük szépen a beszélgetést. Úgy tervezzük, hogy a jövőben folytatjuk. Akkor majd a felületkezelésről fogunk bővebben kérdezni.
Halász Attila fafaragót az alábbi linken tudjátok elérni, amennyiben szeretnétek megnézni tőle további alkotásokat, műhelyképeket, esetleg megbíznátok őt fafaragó munkával.
Elérhetőség: Kattints ide
